A Hanák Péter Alapítvány 2006. évi díjának átadására 2006. május 2-án került sor a Történettudományi Intézet Tanácstermében. Az idei díjazott Tóth Árpád, aki „ A pesti egyesületek társadalom-története a reformkorban” c. a múlt esztendőben megjelent könyvéért vehette át a megtisztelő kitüntetést.

Részlet Somogyi Éva , az alapítvány kuratóriuma elnökének méltató beszédéből:

Hanák Péter Alapítvány

  
A Hanák Péter Alapítvány alapító okirata szerint olyan fiatal tehetségeket kíván támogatni, Magyarországon élőket és határon túliakat, akik hozzájárulnak Közép-Európa történetének jobb megértéséhez.

Az Alapítvány célkitűzésének ez a megfogalmazása félreérthetetlenül utal Hanák 1970–80-as évekbeli törekvéseire, amikor tanulmányok sorában elemezte a közép-európai régió problémáit, azokat a politikai eszméket és terveket a reformkortól egészen a Monarchia felbomlásáig, majd azon túl, amelyek a történelemből, a sorsközösség felismerésből vezették le a kis népek közbülső régiójának létét és e népek érdekközösségének eszméjét. Közép-Európa mint történeti régió és társadalmi program az 1970-es évek végén ismeretesen reneszánszát élte.

Hanák a régiót történeti fogalomnak tartja. A gazdasági-társadalmi struktúra, a hatalom és a helyi társadalom szerkezete és nem mellékesen az életmód, gondolkodásmód, a kultúra összehasonlításával gondolja a régió mibenlétét meghatározni. És azt mondja, a térséget nem egyszerűen a kulturális heterogenitás jellemzi (ilyen másutt is volt), hanem hogy itt – legalábbis a 20. század elejéig – megtűrték a nemzeti és vallási sokszínűséget, a szokások és kifejezési formák tarkaságát, és mind a magas kultúra csúcsain, mind a köznapi élet mélyrétegeiben megkísérelték szintetizálni őket. Hanák Péter személyiségében. Történetírói életműve és közéleti szerepvállalása ennek a közép-európai kulturális tradíciónak formálója és része.

Az Alapítvány székhelye a TTI, nem azért, hogy feltétlenül az intézet fiataljai kapják az elismerést. Az Úri utca azért lett az Alapítvány székhelye, mert Hanák számára fontos volt az intézet, életének elválaszthatatlan része, emberi közösség és főként szakmai műhely, ahol sokféle gondolat, irányzat és érdeklődés megfért egymás mellett akkor is, amikor a körülöttünk lévő világban ez nem volt természetes. Hanák Péter egy ilyen, újra fogékony, szabad szellemű intézetre bízta az Alapítványt, ami kötelez bennünket.


A Hanák Péter Alapítvány 2006. évi díjazottja Tóth Árpád, aki az „ Önszerveződő polgárok. A pesti egyesületek társadalom-története a reformkorban” c. a múlt esztendőben megjelent könyvéért érdemelte ki e kitüntetést.

Tóth Árpád a Miskolci Egyetem adjunktusa. Tanulmányai azonban Budapesthez és Debrecenhez kötik. A pesti egyetemen történelem mellett angolt és szociológiát tanult. Élvezettel hallgatta Komoróczy Géza az ókori Keletről szóló előadásait, Hanák kultúrhistóriai óráit. A véletlen vezette Bácskai Vera várostörténeti szemináriumába, Bácskai adott kezébe először levéltári forrásokat és vezette be a történeti kutatásba.

Első dolgozatát a pesti tisztviselők reformkori társadalmi helyzetéről írta, majd részben angliai tanulmányainak hatására alakult ki doktori disszertációjának témája: a társas élet intézményesült formáinak vizsgálata. 2003-ban a Debreceni Egyetem történeti doktori iskoláján szerezte meg PhD fokozatát

A magyarországi késő rendi társadalom viszonyait kutatja, azon belül is elsősorban Pest és Pozsony várostörténetét, az egyesületeket, a társadalom kapcsolathálóit, az iskoláztatást, a honorácior értelmiség helyzetét.
A 2005-ben megjelent disszertációja elsőként tesz kísérletet a reformkori pesti egyesületek átfogó társadalomtörténeti ábrázolására. Egyrészt azt vizsgálja, hogy az egyesületeknek milyen szerepük volt Pest egyre gyorsabb átalakulásában, urbanizálódásában, nagyvárossá, fővárossá válásának folyamatában. Mindezt nemzetközi összehasonlításban teszi, bemutatva a nyugat- és közép-európai, főképpen a bécsi párhuzamokat.

A másik – ezzel szorosan összefüggő – kérdése, hogy az egyesületek hogyan járultak hozzá a város hagyományos belső társadalmi szerkezetének átalakulásához, formálták át az egyes társadalmi csoportok közötti rendi eredetű, valamint vallási választóvonalakat.