BALOGH MARGIT–GERGELY JENŐ

Egyházak az újkori Magyarországon
1790-1992
ADATTÁR

ISBN 963 831241 6
ISSN 1217-310-X

Budapest 1996
História • MTA Történettudományi Intézete

ELFOGYOTT

TARTALOM

******

AZ OLVASÓHOZ!

A História Könyvtár; Kronológiák, adattárak I. köteteként jelent meg 1993-ban Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992 című munkánk I. része, a Kronológia. Ennek folytatását, II. részét képezi a jelenlegi Adattár, amely egyháztörténeti archontológiát, statisztikát, térképeket és bibliográfiát tartalmaz, kiegészülve mindkét kötetre vonatkozó mutatókkal. (Ezek a kötetben I–V. számozást nyertek.)

Az adattár–jelleghez szigorúan ragaszkodva kötetünk kizárólag adatokat, adatsorokat, információkat tartalmaz, bármiféle minősítő, elemző vagy értékelő kommentár nélkül. A szerkesztés elveinél itt is ragaszkodtunk a korábban követetthez: csak a mindenkori magyar állam határai között működő egyházak, felekezetek adatait vettük figyelembe és szerepeltetjük. Ezért eltekintünk a magyar állam (impérium) határain túl élő magyar nemzetiségű egyházak adatainak közlésétől. Ugyanakkor a magyar állami főhatóság alá tartozó, ill. tartozott egyházak adatait akkor is igyekeztünk maradéktalanul összegyűjteni és közölni, ha azok kimondottan nem magyar nemzeti egyházak voltak.

Munkánk 11. részénél is az 1790–1992 közötti időszakot tárgyaljuk. Az 1992. évi szakaszhatárt követően számos jelentős változás történt az egyházak lexikális adatait illetően. Ezeket azonban csak akkor vettük figyelembe, ha elmaradásuk értelmezési nehézségeket okozott volna. (Így pl. nem tekinthettünk el a katolikus egyház egész kormányzati beosztását gyökeresen újraformáló 1993. évi rendezés ismertetéséto"1.) Míg egyháztörténeti kronológiánk belső tagolódása követte a meghatározó köztörténeti cezúrákat, az Adattár esetében a tematikus egységek szerinti tagolás volt a járható út. A tematikus egységeken belül azonban szigorúan ragaszkodtunk a kronológiai rendhez.

A nagy tematikus fejezet bevezetőjében tájékoztatjuk az Olvasót a fejezet jellegéről, szerkezetéről (archontológia, statisztika stb.), itt csupán azokról az alapelvekről és problémákról szólunk, amelyek a könyv egészénél érvényesülnek illetve jelentkeznek.

Elképzelésünk szerint az általánostól az egyedi felé kívántunk haladni a tematikus csoportosításoknál. Tehát először azok az adatsorok szerepelnek, amelyek valamennyi, vagy egyszerre több egyházra, felekezetre vonatkoznak. Majd az egyes egyházak, felekezetek következnek. A sorrend a hivatalos állami statisztikákban (s ennek megfelelően a legtöbb szakmunkában) alkalmazott sorrendet követi: a latin, görög és örmény szertartású római katolikus, az ortodox keleti keresztény (görögkeleti), evangélikus, református, unitárius, izraelita, esetlegesen a kisebb felekezetek (a „szekták").

A felekezetek megnevezésénél az általában használtat vagy közismertet használjuk mi is. Esetenként a korabeli statisztikákban azonban a latin szertartású római katolikus helyett római katolikus, a görög szertartású római katolikus helyett görög katolikus (unitus) szerepel. Az ortodox egyházak esetében a hivatalos magyar statisztikák vagy maguk a törvények előbb óhitűt, majd görögkeletit használnak, míg maga az ortodox egyház magyar része ortodox keleti keresztényt, mások a pravoszlávot is. Az evangélikus egyházat illetően a leggyakrabban az ágostai evangélikus (ág. ev.) vagy a lutheránus elnevezés szerepel; a reformátusoknál az evangélium szerint reformált (ev. ref.), vagy helvét hitvallású, esetleg kálvinista megjelölés található; az ezeknél korábban még bonyolultabb elnevezések mellett. Az izraelita felekezet megnevezéshez is igyekeztünk ragaszkodni, kerülve a zsidó megnevezés ennél tágabb értelmezési eseteit, vagy a korábbi Mózes vallású kifejezést.

Szembeötlő lehet, hogy szinte mindegyik tematikus egység adatsorainál a katolikus nemcsak számarányának megfelelően szerepel, hanem igencsak túlsúlyosnak látszik. Emögött azonban nem a szerzők szándéka áll, hanem részint az a tény, hogy a katolikus felekezet számaránya (természetesen a görög katolikusokat is ideszámítva) az általunk tárgyalt korszakban mindig is meghaladta az 50%–ot. Ez a tény azzal jár, hogy több adatot is „termel” túlsúlyánál fogva. A másik oka pedig a fonások megléte és hozzáférhetősége. A katolikus egyház helyzetéből adódóan és jellegénél fogva a számunkra értékelhető és kezelhető adatsorokat sokkal inkább rögzítette és publikálta, mint más, akár történelmi egyház vagy felekezet. Ráadásul ezek ma is hozzáférhetőek a hazai gyűjteményekben. (Megállapításaink elsősorban az archontológiára, a térképekre és a bibliográfiára vonatkoznak.) Más felekezetek, így első sorban az ortodox esetében adataink több esetben hiányosak, mert vagy eleve nem publikálták őket, vagy pedig ma Magyarországon nem hozzáférhetők. (Romániában és a volt Jugoszláviában pedig nem volt módunk kutatást folytatni.) A nevek és helynevek írásánál lehetőleg követtük az eredeti (korabeli) változatot.

Tisztában vagyunk munkánk fogyatékosságaival és hiányosságaival, de egyelőre lehetőségeinkből ennyire tellett. Éppen ezért a bírálatokat és kiigazításokat, még inkább a sajnálatos hiányok pótlását örömmel fogadjuk, mert azok – amennyiben hitelesnek bizonyuló korrekciók vagy adatok – csakis könyvünk használhatóságát növelik.

Budapest, 1996. május

balogh Margit–Gergely Jenő