******

ELŐSZÓ

Mit is jelent e kis könyv címében a „krónika” szó? A krónika eredeti jelentése szerint igen régi történetírói műfaj. A középkor ismert és névtelen történetírói korábbi feljegyzések, esetlegesen kezükbe került dokumentumok és nem utolsósorban személyes információk, mendemondák alapján az eseményeket szoros időrendben előadó írásművet készítettek: krónikát. Krónikáikban próbálták rekonstruálni az eseményeket. Az események leírásában gyakran egybefolyik az egykorú és későbbi kommentár, vagy a történetíró saját véleménye.

A 19. században tudománnyá érő történetírás sokféle műfajt teremtett. Résztanulmányok, monográfiák, adatgazdag kézikönyvek, esszék „népszerű” és „tudományos” változatai árasztják el a kultúra piacát. Az olvasóközönség egyik leggyakoribb igénye a nagyobb korszakot felölelő, könnyen áttekinthető, ténygazdag kézikönyv – amely azonban olvasmány is. A nemzetközi könyvpiacon egyre több ilyen jellegű, magát sokszor krónikának nevező mű jelenik meg ezzel a kettős céllal: családi, baráti viták során a polcról levehető, megbízható kézikönyv legyen – de ugyanakkor folyamatos olvasásra is érdemes legyen elővenni. A hasonló elnevezés ellenére ez azonban már egészen más műfaj, mint a középkori krónika: ellenőrzött, forráskritikával megszűrt adatok sora adja a mű gerincét – a fontosabb, érdekesebb tényekre vonatkozó forrásokból, egykorú és későbbi kommentárokból idézetek és illusztrációk teszik olvasmánnyá a művet. E könyv készítőjének is ez volt a célja: áttekinthető terjedelemben forrás- és kommentárrészletekkel bővített adattárat állított össze a világpolitika legutóbbi fél évszázadáról.

A szerző első próbálkozása e műfajjal, „A nemzetközi élet krónikája 1945-1985” című munka tíz évvel ezelőtt, 1986-ban jelent meg. Természetesen meghatározó jelentőségű egy ilyen jellegű könyv esetében az a hatalmas gazdasági-társadalmi-politikai átalakulás, amely a világban és leginkább a közép- és kelet-európai régióban ez alatt az évtized alatt lezajlott. A jelen eseményeinek szemszögéből nézve más számít fontos, a krónikában említésre érdemes történésnek, mint az 1980-as évek közepén. A kétpólusú (Nyugat–Kelet) világ felbomlása után az amerikai-szovjet konfrontáción kívüli, az 1990-es évek második felének jelenét egyre inkább befolyásoló többpólusú konfliktusrendszer, különösen Észak–Dél szembenállásának történeti gyökerei felé fordul a krónikás figyelme.

Első látásra több szempontból meglehetősen aránytalan felépítésűnek tűnik a könyv: a korábbi évekre általában kisebb terjedelem jut, mint a jelenünkhöz közelebb eső időszakra. Ez azzal magyarázható, hogy a jelenhez közeledve értelemszerűen egyre kevésbé kristályosodnak ki a kulcsfontosságú események, így szükségszerűen bőbeszédűbb a szerző, bőbeszédűbb a krónika. A világ más részeihez képest pedig aránytalanul sok a közép- és kelet-európai (és magyar) vonatkozású esemény – ez utóbbi ,hiányosság” nehezen lenne elkerülhető egy magyar olvasók számára készült könyvben.

Csak világpolitikai, tehát az államok egymás közötti viszonyára vonatkozó tények kerültek a könyvbe. Látszólag ellentmondhat ennek a német, a francia, néhol az angol vagy más európai és Európán kívüli ország belpolitikai eseményeinek gyakori felbukkanása. A közlekedés, a hírközlés, a tömegkommunikáció révén oly kicsinnyé lett és nagyhatalmi érdekek által behálózott világunkban azonban egy-egy távoli földrészen keletkezett konfliktus is érthetően módosíthatja a nagyhatalmak viszonyát. Németország vagy Franciaország – és még sorolhatnám az országokat – belső életének, párküzdelmeinek alakulása nagymértékben határozza meg világpolitikai fellépésük módját, álláspontjaik formálódását. Az élet más területei – társadalom, gazdaság, kultúra – csak akkor kerülnek szóba, ha valamilyen módon befolyásolhatták az államközi viszonyok alakulását.

A műfaj jellegéből következik, hogy az idézett szövegek magukért beszélnek, gyakran egymással ellentétesen értelmezik ugyanazt az eseményt. A szövegek idézése tehát korántsem azt jelenti, hogy kiválogatójuk egyetért velük. A cél sokkal inkább az volt, hogy jellegzetes, tipikus megnyilatkozások több nézőpontból tájékoztassák az olvasót. Más esetekben, elsősorban az egykorú újságok cikkeinek idézésekor minél bővebb információkészletet kívántunk nyújtani.

A műfajból következik a lábjegyzetek hiánya is – kronológiák és krónikák esetében, ahol minden oldalon számos tény, adat szerepel, a forráshelyeket megadó, a forrásokban lévő esetleges ellentmondásokat megvilágító jegyzetek terjedelme többszörösen meghaladná a főszövegét. Egyes esetekben azonban az adat főszövegben közölt forráshelye önmagában is értékes információ.

E munka első változatának megjelenése idején nem volt még hasonló műfajú könyv a témakörről a magyar könyvpiacon. Igen sokat segített azonban az előkészítésben Ormos Mária: Világtörténet évszámokban 1945–1975 (Gondolat, Budapest, 1982) című műve és néhány alapvető kézikönyv, mint például a Radó Sándor szerkesztette Nemzetközi almanach (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1960), a Hajdú Gyula szerkesztette Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967) vagy az NDK-ban készült Világtörténelmi kisenciklopédia (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973). Az anyaggyűjtés fő forrásai német, angol, francia, orosz kézikönyvek és szakmonográfiák folyamatos használata mellett és az idézett lapokon, folyóiratokon kívül a Keesing's Contemporary Archives című havonta megjelenő világpolitikai dokumentáció és az MTI Világpolitikai dokumentáció és Cikkek a nemzetközi sajtóból című kiadványai voltak.

Az új krónika előkészítése során már lényegesen több magyar nyelvű szakirodalom állt rendelkezésre. Mindenekelőtt magyar szerzők kiegészítéseivel megjelent a nagy sikerű német munka, a Chronik des 20. Jahrhunderts magyar kiadása (Officina Nova, Budapest, 1994) és Fischer Ferenc kézikönyve (A megosztott világ. A Kelet–Nyugat, Észak–Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai 1941–1991. IKVA, Budapest, második javított kiadás, 1993), Pándi Lajos rendkívül adatgazdag munkája (A kelet-európai diktatúrák bukása. JATE Kiadó, Szeged, 1991), valamint Balogh András, Borhi László, Fejtő Ferenc, Fehér Ferenc, Fülöp Mihály, Gazdag Ferenc, Glatz Ferenc, Heller Ágnes, Sipos Péter, Szerencsés Károly, Vida István és számos más kolléga írásai. A részletes

bibliográfia szintén túllépi e műfaj kereteit: a könyvészeti eligazítást igénylő olvasók Fischer Ferenc említett művében találhatnak irodalomjegyzéket. A Fischer Ferenc e művében kevésbé használt angol nyelvű szakirodalomról lényegre törő, megbízható áttekintést ad T. E. Vadney Magyarországon is hozzáférhető művének második kiadásában (The World since 1945. Penguin Books, 1992, 546–554.)

A krónika nap mint nap tovább íródik, a most a II. világháború óta eltelt ötven esztendőt áttekintő krónikás abban a reményben bocsátja útjára munkáját, hogy a következő évtizedekről készülő hasonló összeállítás békésebb korszakról ad majd számot.

Az első kiadás munkálataiban való részvételért itt is szeretnék köszönetet mondani: elsősorban Sík Csabának a könyv ötletéért, amelynek alapja a História 1984/1. számában az atomfegyverkezés történetéről megjelent összeállítás volt.

Az első kiadás és a mostani könyv sem készülhetett volna el szüleim (P. Somlai Alice és Pók Lajos), anyósom, Farkas Jánosné és mindenekelőtt feleségem (Pók Andrea, aki a könyv technikai kivitelezésében is sokat dolgozott) erőfeszítései nélkül.

A munkához szükséges időért, légkörért, a nélkülözhetetlen szakmai és emberi segítségért, de legfőképp a kiadás felvállalásáért munkahelyemnek, az MTA Történettudományi Intézetének, személy szerint elsősorban Glatz Ferencnek, Szász Zoltánnak tartozom köszönettel.