MÁLYUSZ ELEMÉR

Klió szolgálatában
Válogatott történelmi tanulmányok

Szerkesztette
SOÓS ISTVÁN

ISBN 963 8312 86 6
ISSN 0238 2180

Budapest, 2003
MTA Történettudományi Intézete

A borítón: iniciálé a Képes Krónikából.

MEGRENDELHETŐ
Kedvezményes ár: 1440 Ft

TARTALOM

******

BEVEZETÉS

Mályusz Elemér (1898–1989) a 20. századi magyar történetírás egyik meghatározó egyénisége volt. Univerzális tehetsége révén hét évtizedig tartó gazdag pályafutása során alig akadt a magyar politika-, társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténetnek olyan területe, melynek ne lett volna művelője, igen magas színvonalon. Történeti érdeklődése fiatal korától kezdve több irányba indult el: az Árpád-kori településtörténettől a középkori nemzetiségpolitikán, az egyház, a művelődés és a rendiség, a reneszánsz és a barokk, a felvilágosult abszolutizmus egyházpolitikájának, az 1790-es évek első fele nemesi nemzeti mozgalmának kutatásán át egészen a reformkori magyar társadalomtörténet vizsgálatáig. Szegedi és budapesti egyetemi tanársága idején a középkori magyar történelem iránt érdeklődő hallgatóit iskolateremtő következetességgel oktatta, illetve irányította a település- és művelődéstörténeti stúdiumok felé. Keze alatt jelentős történészgeneráció nőtt fel, melynek képviselői büszkén vallották mesterüknek Mályusz Elemért 1945 után is. Szigorú igényességét, tartalmi és formai műgonddal készített műveit, tanulmányait – melyek közül több a magyar történetírás alapvetésének számít – nemcsak maguk tartották követendő példának, de tanítványaik számára is mérceként állították.

Mályusz Elemér rendkívül gazdag és sokrétű munkásságából első alkalommal készült válogatás. Ebben tematikailag egyaránt helyet kapnak a középkori település-, nemzetiség-, művelődés- és egyháztörténettel foglalkozó, illetve azok különböző aspektusait tárgyaló, továbbá az újkori magyar társadalomtörténettel foglalkozó stúdiumok, különös tekintettel azokra a vitákra, melyeket Mályusz a két világháború közötti magyar történetírás meghatározó, prominens képviselőivel, mindenekelőtt Szekfű Gyulával folytatott. Jóllehet Mályusznak ezekben az írásaiban kifejtett gondolatai, illetve nézetei már első megjelenésükkor is heves polémiákat váltottak ki a kortárs történetírók körében, és napjainkra – az elmúlt évtizedek kutatásainak újabb eredményeit figyelembe véve – bizonyos tekintetben veszítettek érvényükből, illetve túlhaladottak, de híven tükrözik Mályusz történeti gondolkodásának fejlődését. Azt a küzdelmet, melynek során részint szembekerült a szellemtörténeti irányzattal, részint kialakította saját iskolateremtő historikus felfogását a középkori és az újkori magyar társadalom- és művelődéstörténetről és annak vizsgálati módszereiről.

Bekerültek a kötetbe Mályusz Elemér életművében és kutatásaiban meghatározó szerepet játszó, a középkori magyar krónikaírás tárgykörében született tanulmányai közül a legjelentősebbek. Már első nyomtatásban megjelent, mindmáig alapvető hatású munkái, tanulmányai és ezekkel szoros összefüggésben családja szűkebb hazája, az egykori Turóc vármegye történetének kutatása is arra ösztönözték, hogy különösen életművének második időszakában (1945 után) figyelme a középkori magyar krónikaírás egyik kiemelkedő alakjának, Thuróczy Jánosnak a munkássága felé forduljon és ezzel szoros összefüggésben alaptanulmányokban foglalkozzon a korábbi (13–14. századi) magyar krónikairodalom jelentős alkotásaival.

Mályusz hét évtizedes történetírói tevékenységének egyik központi területe volt Zsigmond király ötvenéves uralkodásának sokoldalú vizsgálata. Ezt nemcsak a még életében megjelentetett és halála után is nagyobb részt az ő forrásgyűjtésén alapuló Zsigmondkori Oklevéltár vaskos kötetei bizonyítják, hanem az uralkodóról és koráról készített nagy ívű monográfia és számos kiemelkedő jelentőségű tanulmány is, mely utóbbiak közül kettőt e kötetbe is felvettünk.

Ha Mályusz életművén végigtekintünk, nem nehéz megállapítanunk, hogy a középkori magyar történelem minden területén jelentőset alkotott. Politika-, társadalom-, gazdaság-, valamint egyháztörténeti munkái kiállták az idő próbáját, s nem egyet közülük történetírásunk mind a mai napig alapműként tart számon. Így pl. Toldi Miklósról és Boldog Margitról írott tanulmányait. A tanulmánykötetben feltétlenül helyet kellett volna kapniuk a középkori magyar rendi államról és a rendiségről írott alapmunkáinak, de ezeket nagyobb terjedelmük miatt mellőznünk kellett. E tematikailag egységes munkákat később egy külön kötetben kellene publikálni.

Nem maradhattak ki a válogatásból a magyar hely- és településtörténeti, az 1920–1930-as években született metodológiai és elméleti stúdiumai. Ezekben máig ható érvénnyel elsőként fogalmazta meg azokat a nézeteket, melyeket az általa legkorábban képviselt népiségtörténeti irányzat és módszer elkötelezett híveként és propagálójaként hasznosítani tudott.

Mályusz Elemért a hazai és külföldi történésztársadalom elsősorban mint a középkor kiemelkedő kutatóját tartja számon, pedig pályájának első két évtizedében nagy előszeretettel foglalkozott a 18–19. századi magyar történelem olyan fontos kérdéseivel is, mint pl. a II. József-féle türelmi rendelet, az 1790-es évek elejének köznemesi politikai mozgalma (Sándor Lipót nádorsága alatt), vagy éppenséggel az ezt követő korszak magyar politikai nemzedéke sorsa és célkitűzései. Mindezek az írások részben elválaszthatatlanok voltak attól a polémiától, melyet Mályusz burkoltan vagy nyíltan a Szekfű Gyula nevével fémjelzett Magyarország-történet-felfogással folytatott.

A huszonkét tanulmány új közreadásával átfogó képet kívántunk nyújtani Mályusz Elemér sokoldalú és szerteágazó munkásságáról. Elsősorban azokat a stúdiumokat válogattuk ki hatalmas életművéből, melyek már csak nehezen hozzáférhetőek, illetve napjainkban is változatlan érdeklődésre tarthatnak számot. Ezek a nagy műgonddal készített, magas színvonalú, gazdag forrásértékű cikkek – úgy véljük – mind a mai napig nem vesztettek értékükből, érvényükből és hasznos olvasmányai lehetnek a magyar középkor és újkor, valamint a művelődéstörténet kutatóinak, de a történelmet kedvelők szélesebb tábora is szívesen forgathatja azokat. E tanulmányok – bár egy-egy tézisét vitatták és ma is vitatják – fontos részeit képezik Mályusz Elemér nagyszerű történetírói munkásságának, mely nemcsak a magyar, de az európai történettudományt is gazdagította.